Már régóta fontolgatom ezt a bejegyzést, de addig nem akartam írni róla, amíg nem biztos a dolog.
Szóval Panna október 1-től hivatalosan is a Csiperke Alapítványi Óvoda kis ovisa lett! :o))) Már szeptember közepétől elkezdtük a beszoktatást, 1,5-2 órákat voltunk az oviban, akkor még én is ott voltam vele végig. Ismerkedett a légkörrel, gyerekekkel, óvónénikkel, de azért anya is ott volt látható távolságon belül... :o) Már akkor is nagyon ügyes volt, játszott a játékokkal, barátkozott a többiekkel, ha tízóraiztak ő is odaült közéjük, az udvaron megtanult egyedül felmászni a csúszdára és egyedül lecsúszni, jött-ment a kismotorokkal. Ügyes volt, de azért tartottam tőle, mi lesz ha ott kell hagynom.
Aztán eljött annak is az ideje... Első alkalommal volt sírás, anya-anyázás, akkor kb. 45 perc után csörgött a telefonom, hogy menjek érte, nem tudják megvígasztalni. Hát nem volt jó érzés... Ilyenkor szerintem minden anyukában felmerül a kérdés - akármennyi idős is a gyerkőce, bölcsis vagy ovis -, hogy miért kell ez? miért hagyom magára? jó anya vagyok én? jót teszek ezzel neki? nincs más megoldás? Ugyanakkor láttam és tudtam, hogy jól érzi magát a gyerekek közt, itthon már sokszor unatkozott, nem volt neki elég anya társasága és a sétálások, játszóterezések. Ha gyerekekkel találkoztunk, szinte megbabonázva figyelte őket, ment utánuk, próbált barátkozni velük.
Az első próba után összeszedett Panna egy kis orrfolyásos megfázást, így egy hétig nem mentünk az ovi közelébe. Kíváncsian vártam a következő hétfőt, amikor is ismét úgy készültünk, hogy én beviszem, elköszönök, és ebéd előtt megyek érte. Az előző esetből kiindulva nem is jöttem haza, kint vártam a kocsiban az ovi előtt, hogy mikor szólnak, menjek, mert sír a gyerek. Na, kb. 1,5 órát csücsültem ott, hiába! :o) Az óvónénik szerint Panna édesbogár volt, semmi gond nem volt vele, jött-ment, játszott végig. Ha eszébe jutott anya, felvették, megszeretgették, elterelték a figyelmét. A pozitív fejlemények miatt a következő napokban már hazajöttem, és úgy mentem vissza érte a megbeszélt időpontban. Mindig azzal fogadtak, hogy minden okés volt, semmi gond nem volt Pannával, tündérke egész délelőtt, ügyesen színez, gyurmázik a többiekkel, mindent megért, amit mondanak neki, kérnek tőle. Mitagadás, büszke voltam rá nagyon! És így már a fent felsorolt buta kérdések is kezdtek kicsit lecsillapodni a fejemben...
A következő lépés az volt, hogy megpróbáljuk mit szól ahhoz Panna, ha bent ebédel a többiekkel. Ezt kíváncsian vártam, mert ugye itthon legtöbbször fényevő... :o) És lássanak csodát, az én alig evő lányom ügyesen ebédelt, megevett egy tányér levest és még a második tésztából is falatozgatott!!! Ja, és mindezt majdhogynem teljesen önállóan, a kisasztalnál ülve, kanállal!!! Hát olvadoztam a büszkeségtől rendesen!!! :o) Ez lehet a csordaszellem? Mert azt láttam rajta, hogy addig eszik ilyen szépen, amíg látja magakörül a többieket is. Ahogy a nagyobbak kezdenek elszállingózni az asztaltól, Panna figyelme is lankad. Ilyenkor az óvónénik rásegítenek picit a dologra. :o)
Így mostmár egy hete mindig ebéd után megyek érte, ha éppen még ebéd közben találom, akkor látványosan elkezd enni, hogy megmutassa milyen ügyes, és ilyenkor meg tudnám zabálni!!! Óvónénik szerint továbbra sincs vele semmi gond, van hogy elfárad, és akkor kicsit dajkálni, babusgatni kell, de ez azt hiszem természetes. Jól érzi magát a nagyobb gyerekekkel, úgy vettem észre ők is szeretik Pannát, megsimogatják, figyelnek, vigyáznak rá, tanítgatják, hogy mit szabad és mit nem. Panna pedig sorra lesi el tőlük a tudományokat! :o) Pl. a szappannal való kézmosást ebéd után, a fogmosást, az önálló öltözködést, és nem utolsó sorban a beszédet. Mert amióta ovizik, látványosan meglódult a beszélőkéje, egy csomó új szót tud. Tegnap pl. az "az" és az "ott" szavakat sajátította el, ennek eredményeképp egész nap ezt hallgattuk! :o)) Mindenre mutogatott, hogy AZ és OTT! :o)))
A következő lépés majd az ottalvás lesz, kíváncsi leszek, azt hogy fogja fogadni... :o)
Utolsó kommentek