Jó rég írtam már, de ennek is megvan az oka. Mégpedig az, hogy tegnap délután értünk haza egy ultra-ultra last minute nyaralásról Zakynthosról! :o)))
Úgy kezdődött, hogy elérkezett Milán két hetes szabadságának ideje, és gondolkodtunk, milyen programokat is szervezzünk erre az időre. Már le is foglaltunk egy pécsi szállodában két napra egy szobát, mondván, menjünk oda kirándulni, úgysem voltunk még családilag ott. Közben a barátaink már ezerrel készültek a görögországi nyaralásukra, kissé irigykedve halgattuk őket, hogy nemsokára indulnak Zakynthos csodás szigetére. Egyszercsak Milán felvetette, mi lenne ha mennénk mi is... Van valami akadálya? :o)
Mivel akadályát nem láttuk, elkezdtük ezerrel keresni az utazási irodák last minute nyaralásait, hátha akad valami számunkra megfelelő ajánlatuk. Szerdán este találtuk ki, hogy megyünk, csütörtökön egész nap az utakat böngésztük, pénteken reggel végre találtunk egy csúcs ajánlatot, gyorsan rohanás a bankba, sos befizetés, és szombaton délután már repültünk is Zante (ahogy a helyiek hívják) felé.
Bevallom aggódtam előtte, talán kicsit féltem is az egésztől Panna miatt. Hogy fogja viselni az utat, mi lesz ha történik vele valami odakint, beteg lesz, stb., fog-e aludni, enni a melegben, stb. Azért mégiscsak Görögországba mentünk, nem a Balatonra... :o)
Aztán mégiscsak elindultunk, jól teletömtük a max. 30 kg-os bőröndünket. Úgy pakoltunk, hogy csak a legszükségesebb dolgok kerüljenek a poggyászunkba. Mégiscsak EU-s országba megyünk, bíztunk benne tudunk venni pl. pelenkát Pannának.
Ferihegyre érve kicsit elkeseredtünk, mert azzal fogadtak, hogy minimum 2 órát késhet a gépünk. Mit fogunk kezdeni egy fáradt Pannával 4 órán keresztül, míg várakozunk? De aztán végül nem volt semmi gond, a késés is lecsökkent 1,5 órára, így szombaton 17.30 körül felszállt velünk a repülőgép. Panna az ölemben ülve utazott. Amíg elhelyezkedtünk, és meghallgattuk a szokásos "karjelzéses tájékoztatót" az utaskísérőktől, addig folyton fészkalódott, fel akart állni, nem nagyon értette, hol is vagyunk. Aztán mikor elindult a gép a kifutópálya felé, Pannán urrá lett az áhitat! :o))) Hasonló volt ahhoz, mint mikor Tiszafüreden csónakáztunk. Meg sem mozdult! :o) Egy hangja nem volt a felszálláskor, és ahogy a levegőbe emelkedtünk, Panna szeme lecsukódott és aludt egészen a leszállásig. Ereszkedés közben felébredt és sirdogált picit, lehet, hogy a fülecskéje fájt, vagy szerintem inkább az lehetett a gond, hogy hirtelen nem tudta hol van, idegen környezet, idegen emberek, stb.
Végül is szerencsésen földet értünk, ilyen sima repülőutunk nem volt még. :o) Zakynthoson kb. 32 fokos meleg fogadott minket, pedig már sötét volt mikor kiszálltunk a gépből. A csomagokat gyorsan megkaptuk, és már mehettünk is a buszunkkal a szállásunkra. Kb. 10 perc alatt ott is voltunk, és már nagyon vártuk, hogy lecuccoljunk, lezuhanyozzunk, és lefeküdhessünk, Panna tényleg elfáradt a sok élmény miatt.
A szállásunk olyan volt amilyen, de mivel az eredeti ár töredékéért lőttük ezt az utat, nem panaszkodtunk miatta. A lényeges dolgok rendben voltak, volt három ágy, amiket összetoltunk, volt klíma (persze illetékért, dehát egy szauna volt a szoba az érkezésünkkor, muszáj volt kifizetni), folyt a víz a csapokból (igaz néha kicsit ráztak), volt erkélyünk, stb. Másnap vettünk egy pár tisztítószert, és alaposan felmostunk, elmosogattunk, letörölgettünk, és így már egész otthonosan éreztük magunkat. :o))) Arra tökéletes volt a szállás, hogy megfürödjünk és aludjunk benne. Másra úgysem nagyon használtuk. :o)
Másnap reggel elindultunk felfedezni a környéket, tengerpartot, boltokat, autókölcsönzőket. Jó nagyot sétáltunk, és mindent meg tudtunk venni (pl. pelus), amit nem vittünk itthonról. Délután lementünk a tengerpartra (kb. 100 méterre volt a szállásunktól), és Panna úgy viselkedett, mintha oda született volna. Homokozott, sarazott, úszott, élvezte a sós vizet (itthon kb. két hete rá volt kattanva a sószóróra, a dobozát nyalogatta volna folyamatosan).
Következő nap béreltünk egy kisautót két napra, hogy kicsit körbe tudjuk járni a szigetet. Sajnos az autós kirándulásokra rögtön rányomta a bélyegét, hogy közvetlenül előttünk, a szemünk láttára csúszott bele egy autó a szakadékba. Milán futott oda először segíteni, két huszonéves angol lány vezette a kocsit, és mondhatom, újjászülettek. Külső sérülések nélkül másztak ki a kocsiból, miután a segítők visszafordították azt kerekeire. Szörnyű volt látni és átélni, azt hiszem mi is sokkot kaptunk ettől, főleg belegondolva, hogy Pannával autókázunk, nemcsak magunk vagyunk. Így aztán bementünk az első strandra a további kocsikázás helyett, aznapra elég volt az élmény. Másnap azért mentünk egy szigetkört, de nem irigyeltem szegény Milánt, mikor a szerpentineken vezetett át az út, pedig a térkép alapján (aminek végül köze nem volt a valósághoz) próbáltuk kerülni ezeket az útvonalakat. Mindegy, megvolt ez is, következhetett a láblógatós, strandolós, gyerekes nyaralás! :o)))
Felváltva strandoltunk a szállásunk medencéjében és a tengerparton, Panna mindkettőt élvezte. A tengerparton úgy „úszott” a vízben, meg feküdt a homokban, mintha mindig is ezt csinálta volna. Napszemüveg, kalap a fején, és fekve nézelődött! :o)))
Egyedül talán az evése, illetve nem evése miatt aggódtam eleinte. Szerintünk frankón fotoszintetizált... Szilárdat nem nagyon evett, sokat ivott, sokat voltunk a napon, és még a pelus tartalma is zöldült... :o))) Azán nem aggódtunk rajta, kínálttuk mindig, és a végén még csipegetett is kenyeret, felvágottat, spagettit, gyros pitát... Persze mi bőven pótoltuk az ő nem evését... :o)
Egyébként mindenkinek a kedvence volt. Úgy hívták a nyaralótársaink, hogy a kis úszóbajnok, a kis szépség, stb. Mindenkinek volt hozzá egy kedves szava, bohóckodtak vele, bújócskázak, Lázár szakács még meg is táncoltatta egy este! :o))) Mondta neki, hogy ha híres lesz egyszer, emlékezzen rá nagyon, hogy az első tánc az övé volt! :o)))
Panna pedig a gyerekeket imádta. Velünk nyaralt két kislány, szuperül tudtak a medencébe ugrálni, víz alatt úszni, és Panna tátott szájjal bámulta őket. :o) De ha a parton voltunk, ott is ment oda az idegen, legtöbbször külföldi gyerekekhez, barátkozott volna. Volt, hogy két 6-8 év körüli kisfiú homokvárat épített mellettünk, Panna odakuporodott melléjük, és csak nézte őket vagy egy órán át. Mindig egy centivel közelebb húzódott hozzájuk, néha mondott is valamit, vagy egy marék homokot odaszórt ő is. Nem számított, hogy a fiúk nem foglalkoztak vele, ő jól elszórakozott így is.
Az utolsó napokban megfázhatott kicsit, elkezdett folyni a nózija és volt egy elég rossz éjszakánk. Még jó, hogy vittem Nurofent, azt kapott napi háromszor, és másnapra már jobban is lett. A nózifolyás megmaradt, de egyébként kutya baja nem volt, még csak láza sem lett szerencsére.
Aztán elérkezett a hazautazás időpontja, Panna most is simán vette az akadályokat, alighogy elkezdett a kifutóra kigurulni a repülőgép, ő már aludt is, és itthon a leszállás után úgy kellett felébreszteni, hogy kiszállás. Repülésből jelesre vizsgázott! :o)))
Összefoglalva azt mondhatom, bármikor megismételném ezt a 12 napot, szuper volt!!! Amennyire féltünk tőle, annyira jól sikerült minden! És bíztatok mindenkit, nyugodtan vállaljátok be babával a repüléses nyaralást, sokkal, de sokkal jobb, mint pl. autóban átzötykölődni az ország másik felébe.
Rengeteg képet készítettünk, az alábbi oldalon meg tudjátok nézni a legjobban sikerülteket:
Zakynthosi nyaralás képei
Utolsó kommentek