Igen-igen, kislánykánkba szorult némi rafináltság... Nem is kevés! :o) Hogy miért gondolom így?

1.) Babakocsizás: Ha rögtön elalszik indulákor, akkor tudunk sétálni amíg aluszkál. Viszont mikor felébred, kb. 10 perc múlva jön az először halk nyöszörgés, amit igyekszünk nem észrevenni. Aztán egyre hangosabban bömbizik, felhúzva az orrát a szuperül kifejlesztett műsírásával, hogy márpedig őneki nagyon rossz bekötözve abban a kocsiban. Persze a műsort mindig siker koronázza, az utcán mégse ordítson a gyerek jelszóval, így Panna könnyel eléri a célját és a kezünkben cipelve már vígan vigyorogva sétálunk... :o))) (illetve ő vigyorog vidáman, nekünk meg leszakad a derekunk...) :o)))

2.) Etetőszék: Minden ugyanúgy kezdődik, mint a babakocsiban, annyi különbséggel, hogy itt nem alszik el. :o) Eleinte lefoglalja magát az elé rakott játékokkal, de ez pár "ledobom a földre anyáék meg visszaadják" után már uncsi. Még bevethető ilyenkor az asztalon található szalvéta, de az is csak tűzoltásra jó... :o) Ezután már mindent menetrendszerű, kis nyöszi, aztán egyre hangosabb bömbizés, míg ki nem vesszük. :o)))

3.) Este a szobája és kiságya: Panna fogzik ezerrel, a felső metszői már teljesen átlátszódnak az ínyén, de még nem törtek át. Így kb. másfél hete az esti alvásideje némileg megváltozott. Az eddig szokásos 7-8 órás elalvás helyett kb. 10-11 óra körül aluszik el. Fürdés, vacsi után olyan álmos, mint akit fejbevertek, le is tesszük az ágyikójába, látszólag el is alszik, de kb. fél óra múlva sírva ébred. Biztos a foga, mondjuk mi... Érdekes módon a rettenetes fájdalmak azonnal megszűnnek ha kihozzuk a szobájából, és azonnal visszatérnek, ha újra közelítünk a kiságya felé. :o) Persze azért fájhat a kis ínye, mert van, hogy már a nappaliban tévézve is nyüszi-müszi lesz. De a fájdalom nagy része érdekes módon a kiságya környékén koncentrálódik! :o)))

Mindezek ellére imádjuk, és ha azt elkényeztetésnek hívják, hogy ezekben az esetekben nem hagyom/hagyjuk sírni, akkor IGEN, EL VAN KÉNYEZTETVE A GYEREK! :o))) Vállalom... :o)))