Jó régen írtam már, de valahogy olyan gyorsan elmennek a napok, hogy sohasincs időm erre... :o))) Ma is már dél óta felváltva altatom és ciciztetem, de akkorára nyitja a kukkerkáit, esze ágában sincs aludni. Pedig már ásítozik, és vörösödnek a szemei, de csakazért sem! Ha leteszem a kiságyba, ordít, de annyira, hogy belevörösödik és már teljesen beleizzad a sírásba. Most éppen a hintájában van, nézi a zebrákat összevont szemöldökkel, de hogy aludna... Áááááááááá... Minek az? :o)))
Amúgy nő, mint a gomba, és egyre szebb, ügyesebb, okosabb! :o))) Vannak jobb és kevésbé jobb napjaink, éjszakáink, de mindennap ki tudom magam pihenni. Ha másképp nem, együtt szundítunk a nagyágyban még egy kicsit a reggeli után...
Már nézi, figyeli a zenélő körforgót is! Pár percig leköti a figyelmét. :o)
És álmában is szopizik... Meg kell zabálni! :o)
Utolsó kommentek