Rég írtam, vagy csak gyorsan telnek a napok... :o)
Panna továbbra is cuki, imádnivaló ahogy beszél. Már mindent mond (igaz, van mikor csak én értem...), mindent elmagyaráz, véleménye van, igazi kis önálló személyiség lett! Ezzel együtt a Kos mivolta is kezd előjönni, ha valami nem úgy van, ahogy ő azt elképzelte, hatalmas patáliát tud csapni... :o) Már az oviban is kérdezték, hogy itthon is észrevettük, hogy kezd akaratosodni a kisasszony? :o)))
Oviba továbbra is nagyon szeret menni, délutánonként alig tudom hazacsalogatni. Egyre több vers szerepel a repertoárjában. Az oviban tanultakat is mondogatja itthon is. Igaz, van amikor csak szavakat értek belőle, de olyankor gyorsan segítségül hívom Internet barátunkat, és máris kitaláljuk közösen, mi is lehet ez a versike! :o) Ha megvan, én is megtanulom, és mehet a móka! :o))) Tegnap este pl. ezt kezdte el mondogatni:
Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
És olyan cuki, mert közben teszi a szája elé a kezét, hogy kóstoljuk meg, meg mutatja, hogy de kerek...
Múlt hétvégén sűrű napjaink voltak. Pénteken cirkuszban, szombaton Szedresen voltunk a dédimamáéknál, vasárnap pedig Ádi szülinapi buliján! :o)))
A pénteki cirkuszban Ági mamával és Klaudiával voltunk. Az elején volt némi kis fennakadás bizonyos "szöszök" miatt (fehér füstöt fújtak az előadás kezdetekor, amitől Panna megijedt, mondta, hogy anyaaaaa, szöööösz, menjük apához haza!!!), de aztán már tetszett neki a dolog. A végén volt egy kis bömbölés ismét, mivel azt hittem lesznek ebben a cirkuszban is madarak (a tavalyiban voltak), így mondtam Pannának, hogy nemsokára jönnek, de sajna nem így lett. És ezt - jogosan - zokon is vette...
A "szösz" dolog története röviden:
Az úgy kezdődött, hogy Panna kb. éjjel fél 1-1 körül elkezdett anya-anyázni. Én akkor készültem lefeküdni éppen. Bementem, gondoltam gyorsan visszaalszik, csak be kell takarni, vagy ilyesmi. Hát, nem így lett. Csak nyöszörgött, forgolódott, aztán ücsörgött az ágyában, néha sírdogált meg bambult magaelé. Miután már kb. egy órán keresztül az ágya mellett ültem és még mindig nem aludt, gondoltam átcuccolok hozzá a szőnyegre, ott alszom vele, hátha úgy vissza tud aludni. Így is lett, de aztán ott sem akart aludni. Csak ücsörgött, sírdogált, nyüszizett. Kérdeztem mi a baj? Nem válaszolt. Végigkérdeztem hol fáj, semmi... Nem kért inni, nem kért kakaót, csak bambult. Aztán végre egyszer hanyattfeküdt mellettem és elcsendesedett. Egyszercsak keservesen felsírt, és mutogat a plafonra: Anyaaaaaa, ott a szösz, nééééz! Kérdeztem hol? Válasza: Ott fent! Szööösz!
Itt még nem akadtam ki, mondtuk a "szösz"-nek, hogy este van, menjen szépen haza, aludjon ő is, ilyenkor mindenki alszik.
Meg is nyugodott Panna, kb. 5 percre. Aztán újból keservesen felsírt, bámulta a plafont és mondta, anyaaaaaaaa szösz jött, alszik neeeeeem!
Na itt már kezdett a gyomrom összeugrani. Nem vagyok egy ilyen parázós valaki, de amilyen keservesen sírt Panna, és ahogy egy pontra mutogatott kétségbeesett fejjel, úgy rendesen megijedtem. Kérdeztem, átmenjünk apához aludni? Persze egyből ugrott, kapaszkodott a nyakamba. Átmentünk, de még ott sem aludt egyből. Ez már hajnali 3 óra körül volt... Még ücsörgött az ágyba, a telefonommal világítani kellett egy ideig, beszélt valami bajszos bácsiról, aztán megint jött a szösz, de mondtuk neki, hogy ez anya szobája, húzzon szépen haza, aztán valami nínós autót hallott, azt is elküldtük, és végül olyan 4 óra körül elaludt...
Komolyan nekem még reggel is egyben volt a gyomrom...
Nagyon remélem, hogy csak valami napközbeni élményét dolgozta így fel éjszaka, és többet ez nem fog előfordulni, mert egy-két ősz hajszálam tuti lett tőle...
Szedresen Panna élvezte a kint létet, jöhetett-mehetett az udvaron, homokozott, dédimamával virágot szedtek, és hát mindent szabadott neki, mert a dédik ráhagyták... Ja, és békákat is hajkurászott!!! Dédiék gangjának egy kockaköve alá odaköltözött egy békacsalád. Dédimama elmondása szerint 6 kicsi békusz van. Na, Panna persze megnézte őket, aztán meg akarta fogni, aztán meg mikor a békák elmászkáltak a lakhelyükről, szólt nekem, hogy vigyem már vissza őket a helyükre! :o))) A nap végén még elmentünk Kata néniékhez (ő anyukám régi barátnője, a család barátja, és nem mellesleg fodrász), aki rendbe szedte a mama és a "Kaja" haját, aztán még vacsorára is marasztaltak. Pannának bejövős volt a házi sonka és a vajas kenyér, sőt utána addig durcáskodott, amíg egy teljes szelet süti nem került az ő különálló tányérjára, hogy a habot le tudja róla enni... :o) Az nem volt jó, ha az enyémből adtam!
Estére jól elfáradt, nem igazán kellett altatni... :o)
Szedresi fotókért kattints ide: 2011. 04. 09. Szedres
Vasárnap pedig Szigetszentmiklósra mentünk, Ádika szülinapjára, ahol a legeslegcsúcsszuperebb dolog volt, mégpedig egy ugrálóvár!!!!!!!!!! Panna már ebédelni sem akart, csak menjünk már Ádihoz (akit nem tudom miért, egész végig Bennyzett...)! :o) Na, azt az örömet, mikor meglátta az ugrálót!!! :O)))))) Amin még csúszda is volt!!! :o)))) Azt hiszem ezzel mindent elmondtam, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan is zajlott a délután... :o))) Nemcsak a gyerkőcök merültek le a nap végére, de az őket csúszdára "pakolgató" szülők is! :o)))
Ádi szülinapi képeiért kattints ide: Ádika 2 éves bulija
Hoztam még két videót is az elmúlt napokból:
Utolsó kommentek