Hát, én is elkezdtem írni ezt a blogot sok más kismamához hasonlóan... Mindenki azt mondja, nagyon jó érzés lesz majd visszaolvasni, hogyan alakult az élet, milyen érzések, kérdések, kétségek kavarogtak bennem a babavárás során, és utána...
Hamarosan 30 éves leszek, van egy csodálatos férjem, akit imádok, szuper családom van akiket nagyon szeretek és remélem ők is viszont, és ami mostanság a legfontosabb: 2009. április elejére várjuk kisbabánk, Molnár Panna érkezését.
Ma délelőtt anyuéknál voltunk Pannával, jöttek az asztalosok konyhabútort faragni, és mivel mindenki dolgozott, mi voltunk a felvigyázók. :o) Ennek azt hiszem egyedül Reni kutyus nem örült, merthogy Panna egy percre sem hagyta őt pihenni... :o))) Mászott rá, simogatta, szeretgette, mikor betettem az ágyát a fürdőbe, hogy ne legyen útba és végre pihenhessen, Panna belemászott utána az ágyába, stb. Mondjuk ez a része Renit nem túlzottan izgatta... Hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat! :o)))
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek