Hát, én is elkezdtem írni ezt a blogot sok más kismamához hasonlóan... Mindenki azt mondja, nagyon jó érzés lesz majd visszaolvasni, hogyan alakult az élet, milyen érzések, kérdések, kétségek kavarogtak bennem a babavárás során, és utána...
Hamarosan 30 éves leszek, van egy csodálatos férjem, akit imádok, szuper családom van akiket nagyon szeretek és remélem ők is viszont, és ami mostanság a legfontosabb: 2009. április elejére várjuk kisbabánk, Molnár Panna érkezését.
Hát igen, ma Milán már ment dolgozni, és bizony Pannának hiányzik az apája. Többször emlegette, már megnéztük az ablakban, hogy nem jön-e, az ajtónál is kiabált neki, és a vége az lett, hogy fel kellett hívjuk egy kicsit.
Íme az eredmény:
Azt hiszem felhívom apát...
Anya, hozom a telefonod, oké?
Így jó lesz?
Igen apa, jó kislány vagyok... :o)
Na ne viccelj máááááááááááár!!! :o)
Apaaaaaaaaaaaa! Miért tetted le a telefont???
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek