Hát, én is elkezdtem írni ezt a blogot sok más kismamához hasonlóan... Mindenki azt mondja, nagyon jó érzés lesz majd visszaolvasni, hogyan alakult az élet, milyen érzések, kérdések, kétségek kavarogtak bennem a babavárás során, és utána...
Hamarosan 30 éves leszek, van egy csodálatos férjem, akit imádok, szuper családom van akiket nagyon szeretek és remélem ők is viszont, és ami mostanság a legfontosabb: 2009. április elejére várjuk kisbabánk, Molnár Panna érkezését.
Görögország óta folyton ezt hallgatjuk... :o))) Ha nem látja az apját, már megy is az apaaaaaaaapaaaaa... Ha reggel ébred, kb. a második szava ugyanez. Ha napközben nem találja, szintén. Ha Milán elmegy itthonról, megy az ajtóhoz és kiabálja az apaaaaaaaapáááááát! :o)))
Persze apája meg el van olvadva tőle és fenemód büszke! :o)))
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek