Tegnap megérkeztünk az egy hetes tiszafüredi nyaralásból. Azt kell mondjam, SZUPER volt!!! A hely, a szálloda és környezete, az apartmann, a kaja, az idő, a programok, a társaság, minden! :o) Mindhárman nagyon jól éreztük magunkat, Pannának nem okozott nehézséget az új hely, egyből feltalálta magát, simán aludt délutánonként és éjszaka is, nagyokat fürdött, homokozott, játszott, mindenkit elbűvölt a nagy szemeivel és a folyamatos karattyolásával...
Milán egyik kollégájáék is ebben az időben voltak ott nyaralni, egy 2 hónapos és egy 21 hónapos kisfiúval. Kiváncsian vártuk mit szól egymáshoz Panna és Dodó (Dorián), lesz-e "nagy szerelem", együtt játszás, stb. Azt kell mondjam, egyből egy hullámhosszon volt a két gyerek, mentek a puszik oda-vissza, rohangáltak, kavicsokat és bogyókat gyűjtöttek, voltak pancsolások, ugrálások a medencébe, és persze voltak vacsora helyett asztal körül rohangálások és nem evések is. :o) A lényeg, tündéri volt együtt a két gyerek, és jó volt látni Pannán, mennyire jól érzi magát hasonló korú baba társaságában. Reméltük, hogy majd megtanul pár szót Dodótól, és vééééééégre elkezd úgy beszélni, hogy mi is megértsük, de nem... :o) Viszont szuperül megtanult nyalókát enni és medencébe beugrani!!! Azért ez is valami. :o)
Igyekeztünk minden napra valami programot beiktatni, így voltunk pl. a Nyíregyházi Állatkertben is, amit mostanában Zöld Piramis néven emlegetnek a tévében. Most készült el ez az új része, ami egy különálló épület, a Tropikáriumhoz hasonló cápás résszel, belül vízeséssel, pálmafákkal... Hát, csak ezért senki ne induljon útnak Nyíregyházára, annyira nem nagy élmény. Szép az állatkert (marha nagy területen fekszik), de kb. ugyanez a budapesti is, sőt... Mindenesetre a meleg ellenére a gyerekek élvezték, Panna is jött-ment, nézelődött, szaladgált, de persze a legjobb dolog a mini vidámpark volt, ahol be lehetett szállni kisautókba és még kisvasutazhattak is. :o) Ja, és a múltkori lovaglás tényleg mély nyomot hagyhatott benne, mert itt is volt egy fehér póniló, akitől nem tudtuk elhozni Pannát... Egyszerűen visszaszaladt hozzá, bújt volna be a kerítésen, simogatta, és csak pici sírás árán tudtuk otthagyni a pacit. :o) A végére már nagyon meleg lett, alig vártuk, hogy induljunk vissza a szállodába és csobbanjunk a medencébe. Panna úgy elfáradt, hogy hazafelé a kocsiban egy szál ropival a szájában elaludt. :o)))
Egy másik nap a Hortobágyi Kisvasúttal mentünk egy kört, hát, ezt is látni kellett egyszer, de jobb lett volna ha nem 40 fok van... :o))) Panna a végén már csak pelusban és egy trikóban nyomta, mi jobban szenvedtünk a melegtől, az tuti. A vonatozás végén szintén rohantunk vissza a szállodába hűsölni, a zoo park és a madárkórház meglátogatását áttettük egy másik, reményeink szerint már hűvösebb napra. Tizenöt fokkal hűvösebb időben már sokkal kellemesebb volt kirándulni, megnéztük a híres és kötelező jelleggel megtekintendő Kilenclyukú hidat, a madárkórházat (szuper játszótere volt, és végre testközelből megnézhette Panna a gólyákat, baglyokat, egyéb madarakat), és az állatparkot. Itt simogattunk kecskét, megnéztük a juhokat, lovakat, szamarakat, malacokat, kakasokat, kacsákat, mindről már tudja mit mond, hogy csinál, szóval tetszett neki ez a program is. :o)
Utolsó nap csónakázni is elmentünk a Tisza-tóra. Persze kifogtuk azt az egy órát, amikor végéi szakadt az eső! Egész nap utána semmi, de akkor 10-től 11-ig esett... :o))) De így is nagyon klassz volt, hihetetlenül szép ez a környék. A csónakos bácsi odaadta Pannának az esőkabátját, így ő szuper kis kuckóban utazott végig, mi pedig sz...á áztunk. :o))) Amúgy a mi izgő-mozgó kislányunk ezen egy óra alatt, végig az ölemben ült, kukkolt ki az esőkabát alól, mozdulatlanul nézelődött, olykor már szinte el is aludt, főleg ha a bácsi kicsit megringatta neki a csónakot... :o)))
Minden nap mentünk fürdeni is. A karúszóval már szuperül tud úszni, simán elevickél oda ahová szeretne, vagy csak felfekszik a vízre vele. Dodótól elleste a medencébe való ugrálás fortélyait, és nap végére mindig úgy belejött, hogy nem győztük elkapkodni mikor ugrott. Karúszóval és anélkül is. Nem okozott gondot, ha néha víz alá ment, az esetek többségében ügyesen kiköpte a vizet a szájából. Ha labdát látott valakinél azt mindig elkunyerálta (addig szugerált a szemével, amíg oda nem adták neki), hiába vittünk le játékot, az nem volt jó. :o)))
Egyik délután pedig a tó partján homokoztunk egy óriásit! Az árvíz elmosta a szálloda partjától a homokot, így most töltik vissza frissel, amiben szuper homokvárat lehetett építeni. Először nem tetszett Pannának, hogy koszos lett a keze, lába, folyton mutogatta, hogy mossuk le. De a végén úgy belejött a sarazásba, hogy a feje búbjától a lába ujjáig merő sár volt. :o)))
Viszont ami szerintem a legjobban tetszett neki az egész nyaralás alatt, az a rengeteg kavics, amivel a közlekedők fel voltak szórva!!! Lehet kőkereskedő lesz a gyerek, mert a kavicsok hordozgatása, dobálása, gyűjtögetése, napozóágyra, lépcsőre való felhordása, és ezzel új burkolat kialakítása nagyon ment neki. :o))
.jpg)
Utolsó kommentek