Apa egy hétvégi mininyaralást kapott (kicsit megelőlegezve) születésnapjára anyujáéktól, így egy közös hétvégét töltöttünk el Herceghalmon az Abacus Hotelben. A szálloda és a környék gyönyörű, ajánlom mindenkinek! Csendes helyen van, a szobák szuperek, az étterem kiváló, mellette klassz park és játszótér, 3 perc sétányira lovasudvar pónilovakkal, fél óra autóval Tata, stb.
Panna nagyon jól érezte magát, ismét nagyokat rohangált a szállodában, élvezte a hatalmas tereket, a szőnyegpadlós hosszú folyosókat, a folyosókon kihelyezett nagyképernyős tv-ket, amik a foci vb-t hivatottak "reklámozni"... Persze ha nem voltak bekapcsolva, képes volt előttük állva 5 percig magyarázni és reklamálni, hogy miért is nincs semmi a tv-ben... :o))) Ilyenkor dőltünk a nevetéstől, annyira "érthetően" magyaráz az ő kis babanyelvén, hozzá gesztikulál ezerrel, szóval simán megérteni, miért is reklamál. :o)))
Az alvások is rendben voltak, persze köztünk a nagyágyban. Éjszakánként - gondolom az alvási ciklusának megfelelően - meg-megébredt (biztosan itthon is, csak mivel külön szobában van, nem vesszük észre), és így ha mellettünk volt, kis simogatás és pár korty víz után már aludt is tovább. Reggelente volt hogy zörögni kellett kicsit 9 előtt, hogy ébredjen már fel, menni kellene reggelizni.
A szálloda medencéjét is élvezte, volt nagy pancsolás, közben jó alaposan megnézett mindenkit a medencébe, a szimpi embereknek még integetett is. :o)))
Barátokat is szerzett a négy nap alatt. Megismerkedett egy Réka nevű kislánnyal, illetve a 21 hónapos Teóval. Általában a reggelik és a vacsorák alkalmával futottunk össze Teóékkal, így aztán mikor a gyerekek befejezték az evést, mehettek együtt "bandázni". :o))) Ez legtöbbször abban merült ki, hogy leültek az étterem nagy üvegablakai elé a kis párkányra és ott "beszélgettek", utánozták egymást. Panna cukifalat volt, időnként odajött hozzám, és mintha azt mondta volna: "Látod anya? Ott játszom, jóóóó?" Erre mindig mondtam neki, hogy okés, látom, mehetsz, erre ő fogta magát és visszament Teóhoz. :o))))))))
A nyaralás legnagyobb élménye - szerintem az egész családnak - Panna pónilovaglása volt!!! Először csak messziről néztük őket, aztán közelebb merészkedtünk (Panna persze ment volna egyből, csak mi voltunk óvatosak), megetettük a pacikat, megsimogattuk őket, és a végén Panna fel is ült az egyik hátára! Mondta a paci gondozója, hogy próbáljuk meg felültetni, csak úgy, hogy egyhelyben áll a ló. Hogy mit szól hozzá Panna. Na, mikor már a hátán volt, nem volt elég, hogy csak áll egyhelyben a paci! Rögtön elkezdett dülöngélni előre-hátra, hogy gyerünk, induljunk már el! :o)))))))) Hihetetlen volt, úgy ült a lovon, mintha mindig is ezt csinálta volna. :o))) Egyenes háttal, felvette a lépések ritmusát, kapaszkodott, néha integetett, megsimogatta a paci "haját" közben, szóval el voltunk halva tőle. Ezek után jó lenne a környéken is valami hasonló lehetőséget keresni, mert úgy látszik, tetszett neki a lovaglás és a lovak.
Persze voltak kisebb-nagyobb hisztik, sírások is a hétvége alatt, de ez azt hiszem belefér. Ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta, tudomásunkra adta nemtetszését. :o)))
Egyik este Milán ropit rágcsált, persze Panna is kért belőle, és ahogy apájától látta, ő is úgy ette... Tiszta nagylányosan! :o)))
Teóval...
Útban Tata felé... Nem hatott az energiaital sem... :o))) (még mielőtt valaki azt gondolná, ilyennel itatjuk a gyereket, csak az üres dobozt kapta meg, nagyon szuperül lehet vele zörögni.) :o)
Utolsó kommentek