Hát, én is elkezdtem írni ezt a blogot sok más kismamához hasonlóan... Mindenki azt mondja, nagyon jó érzés lesz majd visszaolvasni, hogyan alakult az élet, milyen érzések, kérdések, kétségek kavarogtak bennem a babavárás során, és utána...
Hamarosan 30 éves leszek, van egy csodálatos férjem, akit imádok, szuper családom van akiket nagyon szeretek és remélem ők is viszont, és ami mostanság a legfontosabb: 2009. április elejére várjuk kisbabánk, Molnár Panna érkezését.
Összesen 13 napot tölöttem bent a kórházban, Pannát várva. Amikor tegnap eljöttünk, a nővérek azt mondták, hiányozni fogok, furcsa lesz, hogy nem vagyok ott. :o) Ja, és a vizitelő dokik is azzal köszöntöttek a szülés után, hogy "Véééééégre! Sikerült?". :o)))
A szülés előtti napon este még csináltam pocakfotókat a kórházban, ezek az utolsó, 2 in 1 állapotot megörökítő képek. Szép, méretes has kerekedett a végére, azért majdnem 42 hét, az 42 hét... :o)))
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek