Nem tudom, hogy Tsampikának köszönhetően vagy sem, de a nyaralásból való hazaérkezésünk hétvégéjén már furcsán éreztem magam... Különös módon fájtak a cickók, volt hogy már szinte elviselhetetlenül. Keddig bírtam... Volt még otthon egy utolsó teszt, amolyan papírcsíkos, olcsó féle, semmi flanc. Kedden este elmentem fürdeni, de előtte még teszteltem egyet. Páromnak nem szóltam, gondoltam, hogy ez csak vaklárma, nem lehet baba a dologban (pont arra vártam, hogy megjöjjön, aminek meg kell, és indulhasson az új hónap). Hát, ahogy csak beleérintettem a papírt a pohárba, máris jött egy csík, aztán még egy... :o))) De olyan erősen, hogy kétség nem fért hozzá, SIKERÜLT!!! A szívem a torkomban dobogott, vittem megmutatni Milánnak az eredményt... Szegény orra alá dugtam, és csak vigyorogtam. Láttam rajta, hogy nem érti! Később bevalotta, azt hitte, valami víz Ph értéket mértem, azt mutatja a papírcsík... :o))) Hát látszott rajta a meglepődöttség kis kétségbeeséssel keveredve! De ez azt hiszem normális, mindketten bepánikoltunk kicsit, hogy úúúúristen, nekünk most tényleg babánk fog születni!!! Kedves férjem - túlélve az első sokkot - azt mondta, ő bizony elmegy a gyógyszertárba egy "normális" tesztért (este fél 10 volt!!!), mert ez lehet hogy rossz eredményt mutat... :o))) Hozott is egy hiper-szuper, legmegbízhatóbbat, én pedig döntöttem magamba a vizet, hogy tudjak produkálni még egy tesztre való mintát! :o))) Ezt már ketten csináltuk meg, és hát az eredmény az előzőhöz hasonló volt, rögtön megjelent a + jel! :o)
Következő reggel már orvost kerestem lázasan. Be is jelentkeztem egyhez délutánra, de őszintén szólva nem nyerte el a tetszésem... Megvizsgált (UH nélkül), mondta, hogy talán baba van, de biztosat nem tud mondani... Hozzáteszem, hogy a tesztelés előtt voltak rossz jelek, kis vérzés, stb., így eléggé féltünk, hogy velünk marad-e a baba. Mikor kijöttem a dokitól, mondtam Milánnak, hogy nekem másik orvos kell, ez nem szimpatikus! Így tovább kerestem, és másnap délutánra is bejelentkeztem egyhez. Na, itt teljesen már volt a légkör! Elsőre szimpatikus volt az orvos, megnéztük UH-val, hogy mi is lapul odabent. Mivel nagyon korán mentem (4-5 hét), ezért csak egy kis petezsákocskát látott, és megmondta őszintén, hogy ő még semmit nem mer kijelenteni. Várjunk két hetet, és meglátjuk hogy alakul a terhesség. Valami megkezdődött, de ez még két irányba folytatódhat... Rossz és jó irányba...
Nagyon vártuk, hogy eltelljen a két hét. Nem szóltunk senkinek, csak a legjobb barátaink tudták a jó hírt. Szerencsére a tüneteim megmaradtak, szóval a baba éreztette, hogy ott van... Rosszulléteim nem voltak, néha egy kis émelygés, kis fáradtság, de ennyi. Nem kívántam jobban semmit az eddigieknél, és nem is undorodtam meg semmitől.
Végre elérkezett a következő orvoslátogatás időpontja!!! Valahol éreztem, hogy minden rendben lesz, nem lehet gond! És így is volt!!! Ficánka hihetetlen változásokon ment keresztül két hét alatt! Már látszottak a kis végtagkezdeményei, ugrándozott, ficánkolt a képernyőn, és ami a legfontosabb, csodálatosan dobogott a szivecskéje! :o)))
Hihetetlenül jó érzés volt látni! De egyben megint előjött az az érzés is, hogy atyám, nekünk tényleg gyerekünk lesz!!! Szegény férjemnek a teszt utáni sokkhoz hasonlóan jött az újabb lökés, dobog a kis szív, minden rendben van, tényleg apuka lesz! :o))) Egyszerűen imádom őt, amiért ilyen!!!
Rohantunk a családnak elujságolni a jó hírt, de valahogy a nagymamák már tudták a dolgot... Ők is annyira vágytak már az unokára, mint mi a babára. Volt sírás, ugrálás a nagy öröm miatt, szóval mindenki boldog volt! És jó ezt látni... Hogy más is örül a boldogságunknak...
Utolsó kommentek